Fahnen, Feiern, Verdächtigungen. Ein Interview mit Ádám Biborka über die Lage und Perspektiven der ungarischen Minderheit in Rumänien
Interview mit Dr. Ádám Biborka, Anthropologin aus dem Szeklerland / Siebenbürgen / Rumänien – gegenwärtig im EU-Parlament in Brüssel tätig – über rumänische national(istisch)e Feierlichkeiten im Szeklerland, die Lage und die Perspektiven der ungarischen Minderheit in Rumänien, die Beziehungen Ungarn-Rumänien-Europa, den Krieg in der Ukraine. Geführt auf Deutsch und Ungarisch per Email am 5. März 2022 mit Hans Hedrich.
HH: Du hast aus anthropologischer Sicht rumänische nationale Feierlichkeiten in “Háromszék” im Szeklerland untersucht. Was hat dich dazu bewogen? Welche Bedeutung siehst du darin?
ÁB: Az 1989-es romániai eseményeket még gyermekként éltem meg, s mivel magam is székelyföldi vagyok, a rendszerváltás során észlelt székelyföldi átrendeződést – a szimbolikus határok és terek újraelosztásában fontos szerepet játszó etnikumközi kapcsolatokat – már tudatosan figyeltem meg, elemeztem és rendszeresen követtem, mivel már akkor is érdekeltek ezek a folyamatok. Sepsiszentgyörgyön és környékén sajátos kisebbség-többség etnikumközi viszonyt eredményez már maga a terület földrajzi elhelyezkedése és történelmi evolúciója: a román „nemzetállam” földrajzi központjában fekvő területen vizsgálódom, melyet 76,7%-ban népesít be a magyar (kisebbségi) nemzet. Itt a nemzetállam többségi komponense (románok) mindössze 21,9%-ot alkot, tehát számbeli kisebbségben van. A vizsgálat helyszíne tehát egy etnikai és felekezeti határterület.
Kutatásom során különös hangsúlyt fektettem az etnikai reprezentáció és az identitásartikuláció legfontosabb megnyilvánulási formájára, a magyarság és a románság által nagyszámban megrendezett emlékünnepségekre. Már a könyvészeti és anyaggyűjtési fázisban arra lettem figyelmes, hogy a magyar kutatócsoportok foglalkoznak ugyan az etnikai reprezentáció, az etnikai identitás megnyilvánulási formáival és az etnikumok együttélésének erdélyi kutatásával, a magyarok székelyföldi ünneplési szokásaival, de elemzésem szempontjából ezek nem mindig jelentenek stabil kiindulópontot. Nevezetesen a Székelyföldön kisebbségben élő románok emlékünnepségeinek reprezentációjára nem térnek ki részletesen, holott ezek az alkalmak kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a helyi románság etnikai reprezentációs vágyát és annak egyre mediatizáltabb formában megjelenő országos megnyilvánulásait dokumentálják.
HH: Mein Eindruck ist der, dass diese Art von Ereignissen und rumänischen Aufmärschen in Uniformen und mit Waffen in mehrheitlich ungarisch bewohnten Regionen im Umfeld von Rumäniens Westintegration ab den 2000er Jahren nicht wie zu vermuten abgenommen, sondern eher zugenommen haben und auch das Konfliktpotenzial stieg. Wie siehst du das? Wenn dieser Eindruck stimmt, wie erklärst du dir das? Wie beeinflusst dieses Auftreten des rumänischen Staates und die nationalistische Mobilisierung der rumänischen und orthodoxen Bevölkerung die ungarische Bevölkerung und Politik?
ÁB: Igen, itt érdekes folyamatoknak lehetünk szemtanúi. Egyrészt az uniós csatlakozást megelőzően minden csatlakozni kívánó államnak magáévá kell tennie a Koppenhágai Kritériumokban foglaltakat. A kisebbségek védelme ezen kritériumok egyike, melynek következtében számos tagországban fejlett kisebbségvédelmi rendszer alakult ki és működik manapság is, másokban viszont jelentős hiányosságok tapasztalhatók a csatlakozás utáni időszakban, ezért rendszeres és olykor rendszer szintű hátrányos megkülönböztetés éri az őshonos kisebbségekhez tartozó személyeket és közösségeket. Jelentős különbség tapasztalható az Európai Unió egyes tagállamainak kisebbségvédelmi rendszerei között. Ezt a szakadékot lett volna hivatott áthidalni jogszabály javaslataival a Minority SafePack kezdeményezés, melyet végül az Európai Bizottság lesöpört az asztalról. Másrészt, ahogy az Maria Bucur, az Indiana Egyetem professzora kutatásai alapján elmondható, az 1990-es évek közepére december elseje ünneplése országos szinten kiüresedni látszik. „Román emlékünnepségek Háromszéken. Etnicitás és reprezentáció” cimű monográfiámban arra világitok rá, hogy Háromszék magyar többségű városaiban épp ezzel a kiüresedéssel esik egybe az ott megrendezett román nemzeti emlékünnepségek jelentőségének erősödése. Először 1999-ben került sor december elsején, a román nemzeti ünnep alkalmából, Sepsiszentgyörgyön egy nagyszabású, erősen mediatizált megemlékezésre, de szélsőséges csoportok ekkor még nem masíroztak az utcákon. Első alkalommal 2009-ben vonult fel a szélsőséges nacionalista Noua Dreaptă (Új Jobboldal) nevű szervezet Sepsiszentgyörgy utcáin, durva, magyarokat sértő és provokáló jelmondatokat skandálva és paramilitáris öltözéket valamint szimbólumokat viselve. Fegyvereket szerencsére nem hoztak magukkal. Ezek a csoportok szervezetten érkeztek Székelyföldre. Időközben egy párhuzamos ünnep is kialakulóban van, 2009. december elsején emlékezik meg első alkalommal a baróti Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a Székely Hadosztályról.
A 2010-től 2014-ig terjedő időszak december elsejei ünnepségeire az egyre fokozódó román-magyar etnikai feszültség jellemző, mely elsősorban kölcsönösen provokatív szimbolikus tábla-, himnusz- és zászló-botrányokban nyilvánult meg. A helyi románságot képviselni hivatott Hargita-, Kovászna- és Maros-megyei Románok Civil Fóruma az ortodox egyház helyi képviselőivel karöltve, a kormányhivatal és a rendvédelmi szervek hallgatólagos beleegyezése mellett rendszeresen meghívták az Új Jobboldal szélsőséges szervezet tagjait a sepsiszentgyörgyi nemzeti ünnepségre, akik 2009. és 2015. között még négy alkalommal látogattak el – elmondásuk szerint együtt ünnepelni a helyi románsággal – valójában azonban a helyi interetnikus hangulat szítását, a magyarok megfélemlítését tűzték ki célul. Válaszként a helyi magyarság még jobban elhatárolódott a nemzeti ünneptől, s több alkalommal is az 1918-as be nem tartott gyulafehérvári ígéretekre emlékeztető nagygyűlést tartott a nemzeti ünnepet megelőző napokban Székelyföld városaiban. A szintén szélsőséges nézeteket valló HVIM tagjai pedig 2009. után rendszeresen megemlékeztek a Székely Hadosztályról kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és baróti központjaikban.
2015-ben egy újabb különös interetnikus színezetű eseményről tudósítanak a helyi újságok: a román Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a nemzeti ünnepet megelőző éjszakán nagy erőkkel és erősen mediatizált módon, terrorelhárító akcióra hivatkozva házkutatást tartott a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnökénél, és terrorista váddal előzetes letartóztatásba helyezte őt, majd egy hónappal később a szervezet erdélyi elnökét is. A vádlottakat évekig meghurcolták, több hónapra bebörtönözték, végül 2018. július 4-én koholt vádak alapján, konkrét bizonyítékok hiányában öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A székelyföldi magyarságot a média segítségével kollektív módon terroristának bélyegezték meg, a december elseje körül kialakult valaha legfeszültebb pillanatokat provokálták ki a székelyföldi románság és magyarság között.
HH: Wie siehst du die Dynamik und die “Trends” der rumänisch-ungarischen Beziehungen innerhalb Rumäniens sowie zwischen beiden Staaten speziell auch aus Sicht des Szeklerlandes?
ÁB: A hétköznapi életben, az egyszerű emberek között csak nagyon ritkán tapasztaltam problémákat, az interetnikus viszályokat többnyire a politika kreálja és a média fűti, tartja napirenden azokat. A fent említett események sokat ártottak ugyan a román-magyar interetnikus kapcsolatnak, a székelyföldi magyarságot mélységesen felháborította és több alkalommal békés felvonulásra késztette elsősorban a terrrorizmus váddal meghurcoltak sorsa. Viszont mindazok, akik a szélsőséges Noua Dreapta masírozásait és a terrorista vádat kigondolták és végrehajtották, végső soron mégsem érték el céljaikat, a román-magyar viszony nem eszkalálódott Székelyföldön.
Kutatásaim alátámasztják, hogy a Háromszéken megszervezett román emlékünnepségek nem csak a helyi román közösség emlékezési igényét és identitásépítését szolgálják. Tudományos testületeik, titkosszolgálati szerveik valamint az ortodox egyház hathatós együttműködésével a magyar-román együttélés tükrében az emlékünnepségek segítségével építi, formálja és átformálja a kollektív emlékezetet a román elit egy rétege. Ennek megfelelően céljuk a szimbolikus térfoglalás, pozíció- és hegemóniaépítés, az etnikumközi kapcsolatok, pozíciók, státuszok erőteljes újrafogalmazása és átalakítása Háromszéken és Székelyföldön általában. Ilyenképpen az emlékünnepség hatékony eszköz és különleges időszak az interetnikus kapcsolatok alakításában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a központi hatalom egy újabb tudatos szelekciója és kiemelése: 2020. november 18-án a 256/2020-as törvény június 4-ét, a trianoni békeszerződés évfordulójának napját, Románia negyedik hivatalos nemzeti ünnepévé nyilvánította.
HH: In meinem Reiseessay (für welches das Interview entstand – HH) geht es um die Lage und die Befindlichkeiten der Ungarn in Rumänien hundertein Jahre nach “Trianon”. Wie siehst du die Ungarn in Rumänien heute? Wie hätte sich diese Gemeinschaft unter anderen Szenarien und Grenzziehungen entwickelt?
ÁB: Bár a Román Alkotmány nemzetállamként definiálja Romániát, melynek értelmezésébe nem férnek bele a kisebbségek. Ennek ellenére száz évvel Trianon után is létezik a romániai magyarság, közel 1,3 millió főt számlál, az összlakosság 6,5%-át teszi ki, igaz ez az arány 1948-ban még 9,4% volt. Ez a közösség földrajzi elhelyezkedését, társadalmi szerkezetét tekintve nagyon sokszínű. Léteznek a tömbmagyar vidékek, jelentős nagyvárosi magyar lakosság is van és számolnunk kell a szórványban élőkkel is, sőt a közösség részét képezik a Kárpátok keleti oldalán élő csángók is. A közösség tagjai, attól függően, hogy földrajzilag hol helyezkednek el Románián belül más és más problémákkal küzdenek. Szórványban például komoly gondot okoz az anyanyelvi oktatás megszervezése. Általános problémát jelent a közösség életében, hogy a központi hatalom a francia homogén nemzetállami modell bűvkörébe él a mai napig, ezért mindent elkövet annak érdekében, hogy kisebbségi közösségeit kordában tartsa és felszámolja azt a sokszínűséget, amely Erdély sajátossága évszázadok óta és amelynek a román kultúra és nyelv is szerves része, viszont az elmúlt században ennek a beidegződésnek köszönhetően két jelentős erdélyi közösség, a zsidók és a németek is áldozatul estek. Számos európai példát ismerünk arra vonatkozóan, hogy milyen többletjogokkal lehet megőrizni és megóvni egy állam kisebbségi közösségeit, de ezek végrehajtásához kellene a kölcsönös bizalom, és politikai akarat, ami Romániában mai napig hiányzik.
HH: Ungarischerseits wird “Trianon” als Trauma, Katastrophe und Ungerechtigkeit gesehen. Wie hätte eine realistische Friedensordnung nach 1918/20 aussehen müssen, damit sie von den Ungarn nicht als solches empfunden wird?
ÁB: Trianon után adottak voltak a Gyulafehérvári Nyilatkozatok, amelyek jogegyenlőséget ígértek a kisebbségi közösségeknek. Talán kezdetnek elegendő lett volna a Nyilatkozatokban megfogalmazott ígéretek betartása. Innen lehetett volna tovább fejlődni, tovább építkezni az elmúlt száz évben. Ehhez képest manapság még mindig csak ott tartunk, hogy ha születik egy kisebbségi közösségekre vonatkozó törvénytervezet azt a többség azonnal lesöpri az asztalról.
HH: Nenne mir 5-10 Stichworte, die für die Ungarn in Rumänien/Siebenbürgen, ihre jetzige Lage oder auch für ihre Eigenheiten, Lebensweise, Vorlieben stehen!
ÁB: Hagyomány, nyelv, kultúra, kollektív jogok, közösség, Istenben vetett hit, balkanizálódás
HH: Wie siehst du die ungarisch-ungarischen Beziehungen diesseits und jenseits der Grenzen Ungarns? Es gab und gibt regionale Unterschiede und auch die Mentalitäten, Prägungen und Lebenswelten unterscheiden sich teils erheblich…
ÁB: A jelenlegi magyar kormány nemzetben gondolkodik. Van egy réteg a határ mindkét oldalán, akik ezzel nem értenek egyet, de meglátásom szerint ők kisebbségben vannak. Magyarország a romániai magyarságot a nemzet részének tekinti, és egy jó kinstate-hez méltóan a szülőföldjén segíti a romániai magyarság boldogulását. Kulturális és gazdasági segítséget nyújt, egyetemet épít ha kell, segít a kulturális örökség és a nyelv megőrzésében. Bárcsak minderre nem lenne szükség, mert mindezt megkapná a romániai magyarság a Román Államtól.
HH: Wie siehst du die Beziehungen der Ungarn zur EU als jemand, der sowohl europäische als auch ungarische Politik von innen her kennt? (Stichwort Minority Safe Pack, Nationale Regionen, Sichtweise der EU-Kommission, Insiderstories)
ÁB: A magyarok az Európai Unió teljes jogú tagjai. Mint ilyenek, eleget tesznek kötelezettségeiknek, de élnek jogaikkal is. Ha úgy látják, a nagy európai közösség dolgai nem jó irányba mennek, kritikát fogalmaznak meg, vagy szembe mennek az EB döntésével. Ezt az EB nem nézi jó szemmel, ezért a magyaroknak olykor ambivalens a kapcsolatuk az Európai Bizottsággal.
Elszomorító ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság, aki a szerződések őre kellene hogy legyen egyre gyakrabban bocsátkozik divatos ideológiai vitákba. Ezen ideológiai ámokfutás eredménye az is, hogy a hagyományos, őshonos (autochton) kisebbségek manapság nem jelentenek prioritást az EB számára. Azáltal, hogy az Európai Bizottság a Minority Safe Pack kezdeményezést lesöpörte az asztalról az európai őshonos kisebbségeket szándékosan diszkriminálta, mindeközben kettős mércét is alkalmazott. Egyrészt ellehetetleníti az őshonos nemzeti kisebbségek európai szintű stratégiára és szakpolitikákra irányuló kezdeményezését, ezzel egyidejűleg azonban stratégiák egész sorát bocsátja ki más típusú kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek és közösségek védelmére (Új stratégia az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítására , Új migrációs és menekültügyi paktum , Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra , A romák egyenlőségének, valamint társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítását célzó új uniós stratégiai keret ).
HH: Es gibt ganz offensichtlich Kommunikationsprobleme und abweichende Sichtweisen zwischen national gesinnten Ungarn und dem “liberalen Westen”, obwohl Ungarn eigentlich als typisch westorientiertes Land galt. Wie siehst du das? Gibt es etwas, das aus ungarischer Sicht wichtig ist, aber in Richtung “Westen” schwer zu vermitteln ist? Wo ist der “Knackpunkt” und wie siehst du die “Dynamik” dieser ungarisch-europäischen Beziehungen?
ÁB: Igen, itt valójában két eltérő világnézet összeütközését látjuk: a hagyományos, zsidó-keresztény kultúrára támaszkodó konzervatív világ csap össze a nyugati liberális mindenkit el – és befogadó nyitott társadalommal. Utóbbi nagyon individualista, az egyént a közösség elé helyezi. A dolgok dinamikáját számos tényező befolyásolja, de bizonyára a két világnézet két különböző Európát generál 50 év múlva. Kérdés, hogy ki melyik Európában szeretne élni egy emberöltő múlva?
HH: Thema Ukraine-Krieg und Ungarn / ungarische Minderheit(en) in Rumänien und in der Ukraine. Was fällt dir spontan dazu ein? Wie könnte sich dieser Konflikt auf Ungarn und die ungarischen Minderheiten auswirken?
ÁB: Az orosz katonai agresszió elitélendő, Ukrajna területi integritását és szuvereinitását meg kell őrizni. Bár az oroszok nem igy nevezik, de Magyarország közvetlen szomszédjában háború folyik, ennek a háborúnak súlyos hatása lesz nem csak a kárpátaljai magyar kisebbségi közösségre, hanem Európa gazdaságára is. Sajnálatos, hogy Ukrajna kisebbségeket diszkrimináló döntései miatt a kárpátaljai magyar kisebbség eddig is hátrányos helyzetből küzdött nyelvi és közösségi jogaiért, és számos szélsőséges atrocitásnak volt áldozata az elmúlt években. Az amúgy is nehéz helyzetben lévő közösségből most kárpátaljai magyar katonákat is besoroznak a „haza“ védelmében és kárpátaljai magyar családok törnek szét a háború következtében. Szívet melengető látvány ugyanakkor az a példátlan magyar és európai összefogás, ami nem csak a kárpátaljai magyarok hanem minden Ukrajnából érkező menekült befogadására, elszállásolására, ellátására irányul. A háború kimenetelét nehéz megjósolni, ezért hosszú távú tényleges hatásokról még korai lenne beszélni, de bizonyos, hogy Ukrajna jövője alapjaiban meghatározza a kárpátaljai magyar közösség lehetőségeit is.
HH: Wie siehst du die zukünftige Entwicklung der Ungarn in Siebenbürgen?
ÁB: A 2022-es népszámlálás fontos mérföldkő lesz. A Trianon óta eltelt időszakban folyamatosan csökken a romániai magyarság száma. A „Növekvő marginalitás, az etnikai párhuzamosság és az aszimmetrikus alkalmazkodás. Társadalmi és politikai folyamatok az erdélyi magyar közösségben” című tanulmányában Kiss Tamás szociológus hangsúlyozza, hogy az erdélyi társadalmi és demográfiai folyamatok nem függetlenek a romániai politikai-intézményi struktúráktól. Ennek értelemében a kisebbség és a többség közötti mindent átfogó hatalmi aszimmetria, amely a központosított modern nemzetállamok jellemzője, meghatározó. Ez az aszimmetria hosszú távon súlyos demográfiai és társadalmi következményekkel jár a kisebbségek számára, különösen azokon a területeken, ahol szétszórtan, diaszpórában élnek, de nem csak ott: az elvándorlás, a nyelvvesztés, a negatív természetes szaporulat, az etnikailag vegyes házasságok és az asszimiláció szorosan összefüggnek ezekkel az aszimmetrikus struktúrákkal (pl. az anyanyelvi tanítás hiánya).
Kiss szerint az erdélyi magyar elit erre az aszimmetrikus intézményi környezetre az etnikai párhuzamosság programjával válaszol, vagyis saját párhuzamos magyarajkú intézményeket működtet az élet számos területen. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az etnikai párhuzamosság csak részben van jelen Erdélyben, többnyire a magyarok által tömbben lakott területek jellemzője és központi szerepet játszik a magyar közösség etnokulturális reprodukciójában. A romániai magyar közösség életét többnyire egy kettős szervező elv jellemzi: léteznek az etnikailag integrált és az etnikailag nem integrált társadalmi területek (pl. egészségügy). Azokban a régiókban, ahol magyar oktatási rendszer és a helyi magyarajkú politika létezik és működik, a közösség etnokulturális reprodukciója könnyebben fenntartható, pl. Székelyföldön, ahol a magyarok tömbben élnek, és több lehetőségük van saját intézményeik fenntartására. Az aszimmetrikus hatalmi struktúra azonban ezekben a régiókban is sokszor felesleges szimbolikus küzdelmekkel terheli a kisebbségi létet és elvon energiákat a párhuzamos intézményi struktúrát építő elittől. Jó példát szolgáltatnak erre a Háromszéken megrendezett és erősen mediatizált román nemzeti ünnepek, különösen a december elseje körül évi rendszerességgel kialakuló tábla- és szimbólum háborúk, szélsőjobboldali csoportok masírozásai és a 2015-ös terrorista-vád valamint az azt követő bebörtönzések.
Szórványban sajnos egyértelműen lassítja a hatalmi aszimmetria az etnokulturális reprodukciót, ami e közösségek elrománosodásához, vagy további elvándorlásához vezethet.
HH: Gibt es eine Frage, die ich nicht gestellt habe, die du aber wichtig findest? Was wäre deine Antwort darauf?
ÁB: Nein, danke für diese Möglichkeit!
HH: Danke gleichfalls!
………………………………………………..
Siehe zu Ádám Biborkas Buch auch: A szimbolikus térfoglalás szolgálatában a székelyföldi román emlékünnepségek. In: KRONIKA Online, 30. 08. 2021.
……………………………………………………………………..
Bun articol.
Multumesc!